Egyháztörténet
Kraszna a középkorban főesperesség központja volt, tehát egyházas hely kellett, hogy legyen. Erről 1214-ből van írásos adat (Compoltus archidiaconus de Carazna). Az esperesség az erdélyi püspökséghez tartozott.
1556-ban került ide plébánosnak Szegedi Lajos, aki már ekkoriban a kálvini reformáció elvei szerint hirdette az igét. Hatására a környező gyülekezetek népe is a svájci irány hitújítást fogadta el, ebben a neves debreceni prédikátor, Kálmáncsehi Sánta Márton is közreműködött. Szegedi részt vett az 1557-ben tartott kolozsvári zsinaton, ahol a helvét hitvallású lelkészek még kisebbségben voltak, ezért ő sem bocsátkozott hitvitába. 1560 körül már Désen lelkészkedett, majd 1564-ben Kolozsvárra került. Dávid Ferenc prédikátortársa, Basilius István 1568 után az unitárius hitet próbálta a Partiumban, azon belül a Szilágyságban is terjeszteni. Sikerült is néhány helyen (Ilosva, Perecsen, Ráton) gyülekezetet alapítania, így Krasznán is. Ezek a gyülekezetek nem voltak hosszú életűek, a 16. század végén az unitárius hívek visszatértek a református egyházba.
A Műemléktemplom építészeti jellegzetességei, története
Kraszna templomának építési ideje a 14. század végére, a kései gótika korára tehető. Ezt bizonyítják csúcsíves ablakai, a nyugati, torony alatti kapubéllet és szentélyének boltozata. Szentélyének fedele korábban szalmás volt, a szarufákba fúrt lyukak ma is látszanak. A hajót a toronnyal egyszerre toldották a szentélyhez, de hogy mikor, erre vonatkozólag nincsenek adataink. A toronyfedélzetet, az árkádos, négyfiatornyos fatoronysisakot 1708-ban építették. 1909-ben a torony falait feljebb húzták, a faszerkezet ezáltal magasabbra került és a tetőt vörösrézzel fedték. A templom bővítésére, keresztszárnyainak megépítésére ugyanebben az évben került sor.
A templom elsősorban kazettás mennyezetéről híres, melyet Pataki Asztalos István festett 1736-ban. A figurális táblákon elképzelhetetlen pompával vonulnak fel a legkülönbözőbb ember- és állatalakok: Jónás a gyönyörűen komponált cethal szájában, Ádám és Éva, a Napba öltözött asszony, angyal és szirén, bagoly és róka, teve, gólya, szarvas, galambok életfával, páva és hétfejű sárkány, és folytathatnánk tovább a felsorolást. Valószínű, hogy Pataki másolta vagy pontos mintakönyv felhasználásával készítette a rajzokat, éspedig az egyházközség kívánalmai szerint.
Az egyház legrégibb jegyzőkönyvei 1746-ban kezdődnek, ezekben rögzítették a presbitérium által hozott rendszabályokat, írták össze az egyházközség vagyontárgyait, jegyezték fel a presbiteri gyűlések határozatait.
Az egyház úrasztali készletei között szerepel az az aranyozott ezüstbe foglalt kókuszdióból készült pohár (felirata: A. S. 1660) , amelyet II. Rákóczi Ferenc diplomatái, Pápai János és névrokona, Pápai Gáspár törökországi száműzetésük alatt is használtak. Pápai János utolsó éveit a Török Birodalom fennhatósága alatt lévő Bukarestben töltötte, ahol a Moldvába utazó Mikes Kelemen többször is találkozott vele. 1740-ben hunyt el, végrendeletében kedves klenódiumait Ócsai Vincze Erzsébetre hagyta, aki Erdélybe hazatérve végül Krasznán telepedett le, és a szent eszközöket 1748-ban az itteni egyháznak adományozta.
Lelkipásztorok
A református egyházközség első ismert lelkipásztorainak nevét a szilágyi egyházmegye legrégebbi, 1656-ban kezdődő jegyzőkönyve őrizte meg.
Eszerint Tyukodi István 1618-ban Szilágyfőkeresztúron szolgált, azután került Krasznára, itt halt meg. Valamikor 1656 előtt szolgált itt Egrespataki András, Bagaméri Márton pedig 1656 után került ide. Sámsondi Somodi Mártont 1657-ben szentelték lelkésszé a nagybányai zsinaton, előbb Ilosván, majd Kémeren szolgált, utána Krasznára hívták meg, 1672-ben pedig Bánffyhunyadra ment. Vitelki Andrást a debreceni zsinat küldte Krasznára 1671-ben. A korábban Kusalyban lelkészkedő Újlaki János 1693-ban Krasznán hunyt el. A 18. század elején az itteni gyülekezet jó papi állásnak számított, sorra külföldi egyetemeken végzett lelkipásztorokat választottak meg. Szilágyi András Szilágysomlyón született, hollandiai tanulmányok (1712) után a Teleki-család udvari papja volt Kővárhosszúfaluban, 1715–1720 között prédikált a krasznaiaknak, innen Biharpüspökibe ment. Külföldi tanulmányútjáról szóló naplóját nemrégiben adták ki. Visnyai János 1724-ben iratkozott be a marburgi egyetemre, hazatérve más szilágysági gyülekezetek mellett Krasznán is lelkészkedett 1738 előtt. Gyöngyösi János (a hasonnevű tordai papköltő édesapja) külföldi egyetemjárás után vállalt itt szolgálatot 1738 körül, 1742-ben hunyt el, fia is Krasznán született. Katona Imréről, az 1747-ben presbitériumot alapító lelkipásztorról bővebben is szólunk kötetünkben. A későbbi lelkészek közül csak azokat soroljuk fel, akik hosszabb időt töltöttek egyházuk élén: Málnási Sámuel (1783–1825), Szikszai József (1826–1865), Bakcsi Sándor (1865–1906), Kádár Imre (1907–1955), Sipos János (1956–1985).
Jelenleg Kádár György az egyházközség lelkésze.
